Szárnyakat növesztve

Kedves olvasóm!

Ritkán írok, de most nagyon inspirálva érzem magam, hogy átadjam az érzéseimet, benyomásaimat.
Éjjel furcsa álmom volt, álmomban a hátamat tetoválták egy sötét kamrában. Érdekes érzés volt, aztán már röpdöstem ide-oda. Lehet, hogy valójában a szárnyam nőtt ki? Képzeletbeli helyekről képzeletbeli helyekre utaztam. Ez, a mi valóságunk is egy ilyen képzeletbeli hely, csak valahogy jobban fókuszálni tudjuk a tetteinket, mint egy álombéli kalandnál.

A tettek és szándékok tettekre és szándékokra hatnak, és mivel egy összefüggő, integrált rendszerben vagyunk, a kis változás is hagy hatást kelthet, amennyiben továbbgyűrűzik.

Ezért ragadtam most gyorsan billentyűzetet, hogy azt a felfokozott, inspirációt, ami bennem van, így továbbadjam. Érzem, hogy tényező vagyok, egy kis fogaskerék, akinél igen is számít, hogy merre pörög. Mert az egész gépezetet arra hajtja. Gondolhatjátok, az árral szemben úszom – ez lehet, hogy egyelőre így is van. De így válok az utamon úttörővé, és hamarosan követőim is akadnak. Pionírok, ahogyan azt Freddy is megénekelte ma a Dalban. Nem látok kitaposott ösvényt arra, amerre tartani akarok, de magam fogom az kitaposni.

Kabbalát tanulni jó alap volt, de az önmegvalósításról ott nem tanítottak. Pedig megvalósulok: ha elhagyom magam, és hagyom hogy sodorjon az ár, akkor is megvalósítok valamit. És akkor is, amikor tudatosan veszek részt a kollektív játékban, mindenki játékszabályait játszva.

Mi is akarok lenni? Angyal vagy mágus? Én csak hasonlóvá akarok válni az egyetemes teremtő erőhöz, és azt akarom tenni, amit ő tesz: Teremteni. De az csak elhatározás kérdése, hogy felülök-e erre a hullámvasútra – mert biztos fog feldobni és ledobni. Lesznek örömök és lesznek megoldandó problémák. Úgy gondolom, hogy sosem késő megragadni a gyeplőt, és a milliárd változó tengerében valamerre terelni az áramlatot. Már nem akarom magam elhagyni. Már nem várok, hogy más oldja meg az életemet. Az egész játék tőlem függ.

Nem vagyok mindenható, nem vagyok tökéletes sem, de egy dolgot most nagyon akarok: átadni mindazt az értéket, ami egyébként bennem van. Íróvá válni, a szó legnemesebb értelmében – írni a saját történetemet és ezen keresztül értéket közvetíteni. Inspirálva lenni nagyon jó érzés. Felemel, röpít és elvisz olyan helyekre, amerre még nem jártam. Az újdonság varázsával spékeli meg a mindennapok bölcsességét. Érzem, hogy amit látok, fontos. Érzem, hogy ami bennem van, sokaknak tud segíteni a saját életükben. És érzem, hogy mindez születni készül belőlem.

Volt régen egy olyan versem, aminek az volt a címe, hogy Alkotói válság. Akkor még várakozó állapotban voltam. Pihenőn. Változnom kellett, hogy produktív akarjak lenni. És most úgy érzem, hogy a változás megtörtént. A mai naptól nincs már alkotói válság: már termékeny író vagyok, aki szereti amit csinál.

Kívánom azt, hogy legyetek inspirálva Ti is! Alkossatok, legyetek termékenyek! És legyetek olyan hálásak a segítőtársakért az úton, amennyire én is hálás vagyok! Az élet egy kaland, egy egészen fantasztikus kaland – hol mély vízben kell úszni, hol felhők közt lehet röpködni. Részemről minden jöhet. Szeretek élni. Akarok élni. Tapasztalni és megosztani. Szeretni és szeretve lenni. Pofonok és mézesmadzagok, gyertek. Most én vagyok a juhász, és a juh egy személyben. De már nem vagyok egyszerű birka a sok közül. Annak vége. Most új fejezet kezdődik.