Van valami misztikus és
vonzó abban, ha valami vagy valaki titokzatos. Talán az
elérhetetlenség érzése, talán a leírhatatlanság ködössége,
talán többértelműség humora lehet az, amelyek miatt vonzó
számunkra a titok.
2016. február 22., hétfő
Púdermentesen, avagy miért nem szeretem a porhintést
Nem szeretek pusztán azért
írni a blogomra, hogy csak írjak valamit. Mindig kell valami téma,
ami megérint, inspirál, vagy továbbadásra egyáltalán érdemes.
Úgy gondolom a mai világban rengeteg információ ér minket,
melynek egy része nem használható semmire. Egyszerűen untató és
pazarló olyan cikkeket írni, amik nem szólnak semmiről.
2016. február 21., vasárnap
A pénz árnyékában
Régi jól bevált
ellenlábasomról szeretnék írni: a pénzről. Amiből ha sok van,
se elég, ha kevés van, az sem elég, de egyébként mindig elég.
Eléggé vegyes érzéseim vannak a pénzzel kapcsolatban. Szeretem,
ha van, ugyanakkor hajlamos vagyok mumusként kezelni. Ennek járok
most a végére: miért is tartózkodom a pénztől, és mi a
fennakadásom eredője.
Elképzeléseim az oktatás jövőjéről
Múlt szombaton
szolidaritást vállaltam a közoktatásban dolgozókkal, és fent
voltam a tüntetésen az Országháznál. Óhatatlan, hogy egy ilyen
inspiratív esemény elindítja a gondolataimat az oktatás jövőjével
kapcsolatban.
2016. február 20., szombat
Éljenek a szuperhősök!
Pókembernek egy pókcsípés
kellett, hogy szuperhős legyen, Batmannek milliárdos vagyon és a
családtagjai elvesztése. Valahogy nekem is megvan az életemben az
a fájó pont, amin felemelkedve túl tudtam tenni magam, hogy azzá
váljak aki ma vagyok: és bizonyos értelemben szuperhőssé váljak.
Szárnyakat növesztve
Ritkán
írok, de most nagyon inspirálva érzem magam, hogy átadjam az
érzéseimet, benyomásaimat.
Éjjel furcsa álmom volt, álmomban a hátamat tetoválták egy sötét kamrában. Érdekes érzés volt, aztán már röpdöstem ide-oda. Lehet, hogy valójában a szárnyam nőtt ki? Képzeletbeli helyekről képzeletbeli helyekre utaztam. Ez, a mi valóságunk is egy ilyen képzeletbeli hely, csak valahogy jobban fókuszálni tudjuk a tetteinket, mint egy álombéli kalandnál.
Éjjel furcsa álmom volt, álmomban a hátamat tetoválták egy sötét kamrában. Érdekes érzés volt, aztán már röpdöstem ide-oda. Lehet, hogy valójában a szárnyam nőtt ki? Képzeletbeli helyekről képzeletbeli helyekre utaztam. Ez, a mi valóságunk is egy ilyen képzeletbeli hely, csak valahogy jobban fókuszálni tudjuk a tetteinket, mint egy álombéli kalandnál.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)