A titkos üzenetek

A ma éjjeli álmomat osztom meg most veletek. :)

Abban az időben játszódik a történet, amikor még mint a hegyi tündék, kint éltünk az erdőben, és minden tevékenységünk a természethez kötött bennünket. Mert ugye volt ilyen időszak az életemben, ezt mindenki tudja. :D

Az erdei iskolában éppen irodalomórát hallgattunk, és hát tavasz volt. Az órát Nagy Tamás tartotta, és teljesen be volt zsongva, ugyanis egy titkos üzenetet kapott, benne egy szép és pajzán tavaszi verssel. Az üzenet nem volt aláírva, csak annyi, hogy egy titkos rajongótól érkezett. De Tamás napokig használhatatlan volt a tanításra, mert azon merengett, vajon ki írta...

Ahogy teltek a napok,valahogy Tamás, én és Katona Laura a közösség régi malmába érkeztünk, majd Laura átadott Tamásnak egy levelet, melyben az állt, hogy ez a titkos rajongó mennyire becsüli őt, és nem tud-e véletlenül egy ügyes valakit, aki kitakarítaná ezt a malmot.Több se kellett Tamásnak, azonnal nekilátott rendbe tenni a helyet, még két tököt is odatett az ajtaja mellé dekorációnak. Laura megjegyezte nekem, hogy ő írta a levelet, aztán majd ha Tamás végzett, megdicsérhetem őt, de igazán ráfért a malomra, hogy valaki végre rendet tegyen benne.

Majd a közösséget elkezdték ellepni a titkos üzenetek. A művészmestert egy rajongója méltatta, majd rákérdezett, hogy miért nem tud rendet tartani a festékei között. Aztán napokkal később kiderült,hogy az üzenetet a felesége írta. Én pedig csak mosolyogtam, hogy minden férfi milyen könnyen manipulálható volt, egy-két jól betalált titkos üzenettel... :)

Az istenképünk megváltoztatásának trükkje

Nem mindenki rendelkezik konkrét istenképpel, de úgy gondolom, végső soron igyekszünk úgy viselkedni, olyan igazságrendszer szerint működni, amit az Istenünkről feltételezünk.

Ezért, ha arra gondolunk, hogy ő egy kaporszakállú öregember, aki szereti a felhők széléről ücsörögve rosszindulatúan szívatni a teremtményeit,magunk is hajlamosak leszünk megengedni magunknak, hogy rosszindulattal döntsünk bizonyos helyzetekben. Mert az számunkra a norma. Amit Istenről feltételezünk, az a normális nekünk. Ha Isten megveti például a melegeket, mi is megvetjük azokat. Ha azt hisszük, hogy a világunkban mindent a véletlenek döntenek el, hajlamosak leszünk mi is néha így, néha úgy dönteni, minden következetesség nélkül.

Az egész valóságunk, a világról alkotott képünk azt fogja tükrözni, hogy mi milyen emberek is vagyunk valójában. Amint fent, úgy lent – mondta az ősi hermetikus bölcs, ami kint az bent. A valóságunk egy tükör,ami folyamatosan üzeni nekünk, hogy milyen emberek is vagyunk. És ez a valóságunk határozza meg, hogy éppen poklok poklát éljük meg a Földön, vagy a Mennyek Mennyét. Tehát, hogy pokolban élünk vagy mennyben, annak egyenes következménye, hogy mi milyen emberek vagyunk és ezt megláthatjuk abban, amit a valóságban működő törvényszerűségek, vagy a feltételezett Isten magatartásán figyelünk meg.

A trükk a következő:Próbáljuk meg azt feltételezni a világról, hogy tökéletesen igazságos és tökéletesen jó. Az Istenünk legyen a legnagyobb jóság, és igazság. Nehéz elképzelni? Bizonyosan vannak olyan helyzetek, amikor úgy látjuk, hogy ez egyszerűen nem igaz. Elgondolkozunk rajta, érveket sorolunk – akkor mire fel a sok szenvedés? A sok igazságtalanság, a bűn?

Nos, ha azt akarjuk, hogy a trükk működjön, nem szabad teret adnunk az elménknek a magyarázatra. Csak egyszerűen fogadjuk el az értelmünk felett,hogy Ő jó és jót cselekszik. Plusz azt, hogy Nincs más Rajta kívül, azaz ami látszólag ellentmond az Ő irányításának, na azt is ő irányítja. Ha ebben képesek vagyunk feltétel nélkül hinni, akkor magunk is törekedni fogunk rá, hogy mi is jók és igazságosak legyünk. A jóság a kegyelemben tükröződik leginkább. Amikor meglátjuk a másik emberben a saját törésünket,és mégsem ítéljük el őt. Felmentjük, és megkegyelmezünk.

Aztán eljön a nap, amikor az Istenünkről feltételezett jóságot tényleg felfedezzünk a saját szűkebb-tágabb környezetünkben, és megtörténik a csoda:a legmagasabb, legtisztább mennyországban fogunk élni, úgy hogy közben nem haltunk meg, itt éljük hétköznapjainkat a Földön,és mégis ünnep lesz minden nap, mert a saját jóságunkat tükrözi a világunk jósága.