Múlt szombaton
szolidaritást vállaltam a közoktatásban dolgozókkal, és fent
voltam a tüntetésen az Országháznál. Óhatatlan, hogy egy ilyen
inspiratív esemény elindítja a gondolataimat az oktatás jövőjével
kapcsolatban.
Röviden azt gondolom, hogy
az iskola helye a készségfejlesztés, szocializáció és
véleményformálás intézménye kellene, hogy legyen. Kisebb
csoportokkal, több facilitáló tanárral. Nem is feltétlenül
kellene minden anyagot leadni – meg kellene adni, hogy mi a
követelmény, és megtanítani a gyerekeket arra, hogy az
információnak proaktívan utánanézzenek.
Beszéljen és írjon
(gépeljen) helyesen és gyorsan a gyermek, olvasson gyorsan és
pontosan, legyen véleménye a dolgokról, legyen tájékozott benne,
hogy mik a korunk legnagyobb társadalmi kihívásai, legyen
zöld tudatú, globálisan érzékeny, természetszerető,
emberszerető, higgyen abban, hogy fenntarthatóan kell megvalósítani
mindazokat a társadalmi válaszokat, amelyeket korunk válságokkal
tűzdelt állapota megkövetel.
Ami a száraz adatok
leadását jelenti, meg lehetne ezt oldani játékos formában. Van
ez a NationStates.com nevű vicces országszimulátor. Arra
gondoltam, hogy ennek mintájára lehetne kreálni egy olyan játékot,
amiben a diákok kvízkérdésekre válaszolnak, egymást is kihívva
párbajra, és a kvízkérdéseknek megfelelően mindig hozzáadhatnak
valamit az országukhoz.
Ha valaki a mitológiatudását
szeretné csillogtatni, megépíthetné országába az Olümposzt.
Mást a zene érdekel, zenei kérdésekkel hangversenytermet
építhetne vagy Sydney Operaházat. De a komolyabb épületekért
keményen meg kellene dolgozni, mármint kvíztudásban. Ilyen módon
a gyermek tájékozottságának közvetlen tükre lenne a játék,
rövid elemzés után kiderülne róla, hogy mi az a téma, amiben a
legjártasabb.
Ez a játék általános
iskolai tananyagtól egyetemi szintű leckékig tartalmazhatna
versenykérdéseket, a gyermek pedig saját ütemében haladhat:
felépítheti általános műveltségét a kezdeti elvárt témáktól
a szabadon választott szórakoztató információig. A lényeg: a
gyerek észre se venné, hogy tanulnia kell – ez egy játékos
verseny lenne, sok humorral, online közösséggel, fórummal. Kicsit
olyan, mint a Honfoglaló, csak nagyobb lélegzetvételű – ha
megvolna több nyelven a kérdések tükörfordítása, elképzelhető
lenne, hogy egy amerikai diákot hívok ki szellemi párbajra.
A másik lehetőséget abban
látom, hogy a YouTube-ot jobban bevonják az oktatásba. Ha elég
korán elkezdenék oktatni a videoszerkesztő programokat, a
gyerekek készíthetnének rövid informatív jellegű oktató
videókat bizonyos témákban, ez segítené önkifejezésüket, úgy
hogy közben próbálnak szórakoztatóak, humorosak és kreatívak
lenni. Meg persze a gyerek, aki megtanulja ezeket, később
könnyebben csinál saját műsort YouTube-on akár. Könnyebben
kifejezi magát, vállalja a véleményét, és nem áll be a sorba.
Mer innovatív és kreatív lenni, hosszú távon hasznosabb tud
lenni a társadalom számára. Ez mindannyiunk érdeke.
De ha már a
számítástechnikánál tartunk, szerintem meg kellene adni a
lehetőséget, hogy a gyerekek programozni tanuljanak az iskolában.
Az informatikai ipar az egyik legdinamikusabban fejlődő iparágak
egyike – igazán meglovagolhatnánk a hullámot.
Jegyek egyáltalán nem kellenének. Mérni lehetne a tudást, visszajelzést is lehetne adni, de nyitva kellene hagyni a történetet arra, hogy a gyermek tanuljon a hibáiból, és kitartásával magasabbra emelkedjen, mint a hibázásai előtt.
Úgy gondolom, hogy a
tanítási rendszer az ország legmeghatározóbb tényezője.
Generációk sorsáról dönt, felelősek vagyunk érte, hogy milyen
fiatal felnőtteket küldünk ki a nagyvilágba. A változások ideje eljött, csak jó irányba változzunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése