Kértétek, hogy írjak a
húsvétról is. Fontos időszak ez: elkezdődik a tavasz, csivitelnek
a madarak, a nyulak egymásra másznak, mi pedig főtt sonkát eszünk
tojással.
A húsvét az élet ünnepe.
Bármennyire is meghalt az a Krisztus, azért csak feltámadt,
szimbolizálva ezzel a holtából éledő természetet: a rügyező
fákat, a kibúvó virágokat, és a többi kellemes vonását a
tavaszi időszaknak.
Én leginkább a tavaszi
illatokat szeretem... van néhány fa, amelynek ugyan a nevét nem
tudom, de az illata nagyon megfog. Hazafelé hatalmas aranyeső
bokrok felé jöttem tegnap, gondoltam rá, hogy letörök néhány
ágat, és hazaviszem, de végül is úgy döntöttem, jó helyen van
az ott, ahol van.
Jön a tavaszi záporok
időszaka is, amit már nagyon várok. Minden évben kötelezően
egyszer meg kell áznom, csak hogy érezzem, hogy élek. Ha már ázás, locsolkodni már nem
szoktam, régen is csak tiszta vizet öntöttem a kölnisüvegből,
hogy kíméletes legyek. Valahogy minden nőismerősöm szóvá
tette, hogy nem bírja a szagokat húsvéthétfő estére már.
Gyerekkoromban lelkes
Kinder-tojás gyűjtő voltam sokáig - több széria volt, amiből
egy sem hiányzott már – aztán hirtelen egyik pillanatról a
másikra kinőttem és nem érdekelt többé. Annak idején Fauszt
Mártonnal még a diákújságunknak csináltam interjút (ő volt az
a magyar, akinek az összes figura megvolt), és a gyűjteményemet
is felvásárolta.
Azon gondolkozom, hogy mi,
emberek is feléledünk-e tavasszal, mint a természet többi része.
A szaporodásunkra például nem jellemző, hogy korlátozva lenne
egy időszakra, de azért mintha a napsütés meghozná a jókedvet,
ami télen takaréklángon pislákol. Mindenesetre én kinyílok
minden tavasszal, és rájövök hogy fiatal vagyok belül
(ellentétben azzal, hogy 19 évesen például marhára öregnek
éreztem magam). Írjátok le nekem, Rátok milyen hatással van a
tavasz!
Végül is ezt kívánom
mindenkinek: a napsütés kapcsán jelenjen meg életünkben a fény
az öröm és az egymás felé viselt gondoskodás formájában. Ha
már csak egy kicsit is teljesül a kívánságom, akkor boldog
tavaszom lesz.