Nem érzem úgy, hogy bárkit is ki kellene oktatnom, vagy azzal segítenék bárkinek is, ha a helyzetet kritizálnám. De azért van mondandóm mégis. És félreértés ne essék, nem akarok bántani senkit, mert úgy érzem, hogy végül is jó úton járunk, még ha döcög is. Úgy döntöttem, leírom, hogy mit kívánok mindenkinek, legyen ez a bejegyzés egyfajta ima...
Egoista világban élünk, ahol mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Mindenki egyedül, mégis együtt, de valahogy az egész társadalomnak az az érdeke (látszólag), hogy érdemi összefogás ne szülessen, illetve ha születik, akkor valami ellenében kell születnie, és a megosztottság nem oldódhat fel.
Olyan világról álmodozom, amiben nem érvényesül az oszd meg és uralkodj elv, hanem mindenki a közös jóért tesz. Persze mondhatnátok, hogy naiv ábránd, de valahogy úgy érzem, hogy valahol mindenki vágyik az egység társadalmára. Egy olyan társadalomra, ahol nem vagyunk kiszolgáltatottak, hanem általános biztonsági háló óvja minden rezdülésünket.
Ahol mindenkinek van munkája, és abba nem szakad bele, és a fogyasztás is egy racionális szinten zajlik. Egy olyan társadalomra vágyom, amelyik nem pazarol, az energiát pedig megújuló forrásokból nyeri. A szűkös erőforrásokat értelmes keretek között beosztja, és kitermeli, hogy a következő generációnak is jusson.
Egy olyan társadalomra vágyom, ahol nincs gazdag és szegény, hanem mindenki gazdag,csak mindenkinek más tulajdona van.
Szeretném, ha az emberek egészségesek lennének, és a gyógyászatnak nem volna érdeke,hogy sok gyógyszer fogyjon, hanem az lenne a cél, hogy az emberek egészségesek legyenek, azok maradjanak, és vissza is nyerjék az egészségüket ha már egyszer törést szenvedtek ezen a téren.
Azt szeretném, ha nem a háborúban élné ki az ember a kreatív természetét. Hogy ne az legyen a műalkotás, hogy mennyire tudunk hatékony fegyvereket alkotni egymás megsebzésére. Olyan színdarabok szülessenek, amik jó mintát mutatnak, nem csak a defektek tárulnak fel bennük változatos módon.
Jó volna, ha szabadok lennénk, és felszabadítanánk egymást az ítéletektől.Általános kegyelmi állapotban elfogadnánk, hogy más attól különleges, hogy egyedi. És pusztán azért, mert különbözik tőlem, még lehet egy nagyon értékes ember.
Szeretném, hogy szépek legyünk, és szép környezetet építenénk magunk köré. Mert a környezet minősége alapjaiban határozza meg, hogy milyenné akar válni maga az ember. Nem is tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a környezet termékei vagyunk. És valaki számára Te magad vagy a környezet, és vannak akik azért olyanok amilyenek, mert Te olyan vagy amilyen. Ezért egy apró változás is hatalmas lehet az egész szempontjából, mivel minden befolyásol mindent.
Kívánom, hogy legyünk sikeresek abban amit csinálunk, azaz érjük el a céljainkat, és nemesedjünk a ránk váró kihívásoktól. És sose adjuk fel! Váljunk egymás hasznára valamilyen módon.
Boldog embereket szeretnék látni magam körül, olyanokat akik szeretik a családjukat és megbecsülik a társukat. Olyanokat, akik felelősen nevelik a gyerekeiket, és hagyják kibontakozni őket, hogy abban legyenek kiválóak, amit ők szeretnek, és nem feltétlenül abban, ami a szüleinek kedves.
Művelt társadalomra vágyom, ami gondot fordít a megismerésre, és legyen fontos, hogy az információ tengerében elnavigáljuk kis hajónkat arra a szigetre, amire éppen szükségünk van. Nem kívánom a sznobságot,nem kívánom a műveltségi alakoskodást, csak azt szeretném, hogy ismerjük meg egymás gondolatait és érzéseit, mert ki tudja,talán még egymás javára is tudnánk használni az így megszerzett információt.
Bölcsességet kívánok mindenkinek, ami alatt elsősorban azt értem, hogy képesek legyünk felállítani egy olyan prioritást az életünkben, ami fenntartható életvitelt eredményez, és azt hogy általa gyarapodni tudjunk.Azaz tudjuk eldönteni, hogy mi fontos, és mi nem az. Ne féljünk a döntésektől, és döntsünk könnyen, mégis következetesen és annyira megfontoltan, ami még egészséges.
Végezetül azt szeretném,ha mindenki törekedne rá, hogy minden nap legyen egy kicsitjobb ember, mint amilyen tegnap volt. Amikor hasonló helyzetbe kerülünk,és úgymond megmérődik a saját szándékunk, legyünk tisztábbak,legyünk kevésbé önzőek. Empatikusak legyünk nemcsak egymással,hanem az egész bolygóval, ami végül is gondoskodó otthonunk.
Építsünk magunknak helyes környezetet, vegyük körül magunkat olyan emberekkel, akik felemelnek minket, akik támogatnak és akik hisznek bennünk. Mert akkor előrefelé haladunk, és végül úgy törünk ki, mint valami rakéta...
Váljunk egymás javára,egységben, békében!
