A titkok titka

Beszéljünk kicsit a titkokról!

Van valami misztikus és vonzó abban, ha valami vagy valaki titokzatos. Talán az elérhetetlenség érzése, talán a leírhatatlanság ködössége, talán többértelműség humora lehet az, amelyek miatt vonzó számunkra a titok.

Bármennyire is közvetlenek vagyunk, és hajlandóak vagyunk életünk bármely területéről beszélni, mindent elmondani úgysem tudunk. Egyesek számára valamilyenek vagyunk, de csak a jéghegy csúcsát látják, a mély rejtett. Sokszor azonban, ha mesélni tudna a mély, meglepő dolgok derülhetnének ki rólunk, ami miatt átértékelhetnénk az egymással alkotott kapcsolatot.

Amiről készülök írni, az ezúttal nem személyes titok (bár gondolom szórakoztató volna megtudni egy-két dolgot, amit nem szoktam reklámozni ;) ), hanem talán a legnagyobb titok az emberiség történetében. A titkok szent grálja, a szent Grál titka.

Ismerjük a legendát, adott egy kehely, melyben Krisztus vérét fogták fel, vagy egy olyan drágakő, amely végtelen örömöt és boldogságot okoz. Hasonlóan a bölcsek kövéhez, amely az alkímiai non plusz ultra: a halhatatlanságot okozó drágakő, mely a közönséges fémeket arannyá változtatja.

Nos, szerintem ez a két misztikus tárgy, mely hatalmas varázserővel rendelkezik, tulajdonképpen egy és ugyanaz a dolog. Ha azonban egy megfogható, kézzel érinthető varázstárgyban gondolkozunk, nem érthetjük meg ezek rejtett, misztikus üzenetét, ami a titok lényege.

Sokan szenvednek attól, hogy végtelen vágyai vannak. Űrt éreznek belül, mely tátongó szájjal szívja be az örömöt okozó dolgokat, csak valahogyan ezt az űrt nem lehet kielégíteni, minden hatás csak egyre nagyobbra nyitja a mindent beszippantó vákuum száját, és a depresszív üresség csak egyre kínzóbb. Egyre több ingerre vágyunk. Talán egy új kocsi, egy új barátnő, egy új ház, egy új ékszer, egy új nemtudommi megoldja. Aztán amikor megkapjuk, ideig óráig jó, mégis elmúlik az öröm.

A buddhisták ezt felismerték, és felcímkézték olyan módon, hogy minden vágy rossz, tehát az a jó, ha valaki leépíti a vágyait. A misztikusok azonban nem ezen dolgoztak, hanem azon, hogy ezt a lélekben tátongó űrt befoltozzák, és létrehozzanak egy edényt a lelkük helyén. Ezt az edényt a kabbala Klinek nevezi, és úgy tanítja, képes végtelen örömök átadására annak, aki felépíti.

A Szent Grál valójában ez a kabbalista edény, a felépített lélek, a spirituális munka gyümölcse. Tudatos munkával és erőfeszítéssel elérhető, és végtelen boldogságot okoz annak, aki felépíti. Tulajdonképpen ezzel eléri a buddhista célt is, mert vágyai aztán már nem akadályozzák benne, hogy örömteli életet éljen egy nirvanisztikus, boldog egykedvűségben.

A bölcsek köve a közönséges fémek arannyá változtatásáról beszél. Ebben az értelemben a közönséges fémek a mindent beszippantani akaró, telhetetlen vágyak. És az arany állapotú fémek pedig azon vágyaink, amelyek már nem telhetetlenek, hanem tudnak örülni a mindennapi, apró dolgoknak is, éppúgy mint a hatalmas eléréseknek.

Annak idején nem lehetett ennyire nyíltan beszélni ezekről a dolgokról (inkvizíció rulez!), ezért a régi misztikusok rébuszokban beszéltek. De a titok most már feltárult, aki akarja a Szent Grált, elérheti. És ez nem olyan, hogy ha valakinek megvan, akkor nem lehet másnak is, sőt – ez volna a cél, hogy mindenki felépítse magában ezt az edényt. Békésebb időszakot élnénk akkor, kiegyensúlyozottabb emberek között és földi paradicsomot varázsolhatnánk környezetünknek. (És ezzel most nem lebecsülni akarom a jelenlegi állapotokat, de sajnos számtalan olyan kihívás van jelen globális problémák közül, amelyek - közvetve - belső lelki munkával orvosolhatóak lennének.)

Na nem szaporítom a szót. A lényeget elmondtam. Számodra vonzó a misztikum? Vannak mindenki előtt rejtett titkaid? Szereted, ha valaki titokzatos? Kommenteljetek erről, legyetek szívesek!