Az erőfeszítés szükségességéről

Nem egyezett a véleményünk Kyarával a spirituális erőfeszítés szükségességével kapcsolatban. Véleményformálása az alábbi linken olvasható.

A spirituális fejlődés segítő tényezői

Gabival történt utolsó beszélgetésünk során abban maradtunk, hogy írok egy bejegyzést róla, hogy mi az, ami segítségére lehet valakinek, aki spirituálisabb életet szeretne élni.

Nem mondom ezekről, hogy általános igazságok, inkább csak azt látom, hogy visszatekintve ezek voltak azok, amik engem segítettek.

Az első ilyen tényező, amiről szeretnék írni, az a komfortzóna elhagyása.

Ez annyit jelent, hogy folyamatosan feszegetjük, tágítjuk a saját határainkat. A túlzottan elkényelmesedett állapotok évekig tarthatnak bennünket megrekedve egy szinten, a fejlődést az hozza számunkra, hogy ha megtesszük azt, ami kezdetben akár ijesztő vagy megterhelő lehet nekünk.

Ezzel szorosan összefonódik a pozitív szokások kialakítása is. Hozzáteszem, a fejlődés úgy a leggyorsabb, ha valódi erőfeszítést teszünk. Ha azt várjuk, hogy erőfeszítés nélkül, a dolgok maguktól megoldódjanak, az nagyon lassú eredményt hoz. Hogy mik a módszerek? Megerősítések, meditáció, ima… ezek voltak számomra a leghatékonyabbak. Ezek az érzelmi és tudati minőségre hatnak, emelik a „rezgésszintünket”, ha úgy tetszik. Beállítanak egy olyan pályára, amitől kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb életünk lehet.

A komfortzóna elhagyása mentális szinten is célravezető. Mit értek ez alatt? Radikálisan nyitott szemléletet. A szűklátókörűség komoly akadály az utunkon, azt tehetjük, hogy egyre több és több gondolatra, módszerre vagyunk nyitottak, és megtanulunk a „dobozon” kívül gondolkozni. Ez idővel azt is jelenti, hogy ítélkezéseinket levetkőzzük, és egy elfogadó, kegyelmes álláspontba helyezzük magunkat. Ez minden szempontból előnyös, és szerintem kulcstényező a spirituális életmódban.

Fontos, hogy jónak lássuk a saját életünket. Ahogyan haladunk előre az életben, megtanuljuk, hogy a tapasztalat előjelétől eltekintve minden élmény a maga módján hozzáad ahhoz, hogy kik vagyunk. A negatív megélésekből éppúgy építkezünk, mint a pozitív élmenyekből, és életünk úgy teljes, hogy mindkettőt elfogadjuk és visszatekintve egyaránt pozitívként éljük meg. A későbbiekben még hálát is érezhetünk, ez megint csak nagyot dob a saját állapotunkon.

A pozitív, optimista gondolkodás is célravezető, viszont az nem jó, ha becsapjuk magunkat.

Valójában az igazán hasznos az volna, ha megtanulnánk nem függeni a saját elménktől és az értelem fölé emelkednénk a tiszta spontán tudatosságba. Tudom, hogy ezt nem várhatom el senkitől, mert komoly erőfeszítést igényel megvalósítani. Viszont talán segít, ha erről az állapotról beszélek, mert ez megvalósítható, elérhető és pozitív minőségi következményeket jelent az úton járó életében. Érdemes, mint célt kitűzni és dolgozni érte – alapvetően a vágyaink következménye minden változás, szóval ne is nagyon érdekeljenek egyelőre a hogyanok, mert azok egyenes következményei a saját vágyainknak és megjönnek a válaszok, ha a vágy megszületik benned.

Fontos megtanulnunk, hogy hogyan ne torzítsuk el a valóságot. Valójában minden gondolati szerkezet, vagy modell, ami értelmezi, leképezi a valóságot, szükségszerűen torzítja is. Sajnos az emberi agy alaphelyzetben arra van ráállva, hogy kijelenti, minden amit értelmez, úgy helyénvaló, ahogyan ő értelmezi. De ez nem minden esetben van így. Ez összefügg a nyitott gondolkozással. Valamilyen módon objektivitásra kellene törekedni. Amellett, hogy bízunk saját intuíciónkban, és önmagunkban, meg lehet hagyni annak lehetőségét, hogy úgy értékeljük, hogy nem minden helyzetben rendelkezünk elég információval arról, hogy messzemenő következtetéseket tudjunk levonni.

Végül is, az ember olyan, mint valamiféle karmikus mágnes, bevonzza azokat az életkörülményeket, amelyeket ő maga képvisel. Minden spirituális fejlődés egyfajta karmahackelés, mivel a saját „mágnesünket” finomhangoljuk vele, így egy idő után kiteljesedik, kiszínesedik az életünk, túllépünk saját határainkon az emberen túli térbe, és pozitív erővé válunk mások számára.