A pénz árnyékában

Régi jól bevált ellenlábasomról szeretnék írni: a pénzről. Amiből ha sok van, se elég, ha kevés van, az sem elég, de egyébként mindig elég. Eléggé vegyes érzéseim vannak a pénzzel kapcsolatban. Szeretem, ha van, ugyanakkor hajlamos vagyok mumusként kezelni. Ennek járok most a végére: miért is tartózkodom a pénztől, és mi a fennakadásom eredője.

Ijesztő, hogy a pénz mindenkit motivál valamilyen szinten. Rendkívül ijesztő, hogy megosztja a társadalmat egy kis gazdag rétegre, és egy annál vastagabb szegény rétegre. Valahogy a saját bőrünkön kell megtanulnunk, hogy hogyan bánjunk a pénzzel egészségesen, hogyan ne költsük el haszontalan dolgokra és hogyan költsük el hasznosra.

A pénz felelősség: vásárlásommal szavazok a megvásárolt dolog létjogosultsága mellett, emiatt a pénz hatalom. Irányítja az élet dolgait és sorsunkat. És bár szeretném azt hinni, hogy pénz nélkül is lehet élni egy fenntartható erőforrás-alapú gazdaságban, most még sajnos a materializmus korszakát éljük.

Az a benyomásom, hogy sokakat megront a pénz, de nagyon valószínű, hogy a sok pénz valójában olyan, mint egy nagyító lencse. Azt dagasztja fel, ami alapjában ott van. Ha rossz hajlamú az ember, akkor azt, ha pozitív ember és a dolgok jobbításába fektet, akkor nagyon is pozitív dolog a pénz.

Azért tanultam közgazdásznak, hogy a pénz ne legyen olyan távoli, elérhetetlen és idegen. Ez talán sikerült is. Ernával beszélgettünk erről nemrég, hogy nem a pénzre kell vágyni, hanem a megteremtendő dolgokra, így a pénz eszköz marad, nem cél. Bár akár lehetne cél is. Úgy érzem, teret adok az életemben a pénznek.

A pénznek nincsen szaga – szokták mondani. Ez az én értelmezésemben egy dolgot jelent: valójában a pénz nem rossz, nem is jó, hanem a lehető legsemlegesebb dolog, amit valaha ember alkotott. A pénz maga a zéró. Légből kapott semmi: egy papírfecni, aminek értéket szavaztunk.

Szerintem az zavar leginkább a pénzben, hogy rendkívül igazságtalannak tartom, hogy meg kell érte dolgozni. :) Ugyanakkor tudom, hogy az értékét pont ez adja. És sajnos nem a bele fektetett munkával arányos a hozadék, hanem emberenként változó, hogy ki mikor mennyi munkáért mennyit kap.

Ha nincs elég, irigységre ad okot. Ha van, de nem elég a többre, szintén. Valahogy azt érzem, hogy a pénz megosztja az embereket. Végtelenül irigyek tudnak lenni arra, akinek sok van, és sokszor ez nem ahhoz vezet, hogy "nekem is legyen több", hanem ahhoz, hogy "neki se legyen annyi". Dögöljön meg a szomszéd tehene is, szépen fogalmazva.

Persze ezek az én berögzött mintáim, téveszméim, és félreértéseim a pénzzel kapcsolatban. Valójában egy nagy kaotikus massza ez, tele vegyes érzésekkel. De tudom, ha rendet teszek, és a pénzt annak kezelem, ami – nem többnek, nem kevesebbnek, akkor képes leszek megidézni az életembe. Hogy ne csak folyamatos probléma legyen, legyen eszköz, legyen irányítás a saját életem felett. Nem elvéve azt, ami másoknak jár, hanem megteremtve azt, ami nekem.

És én se vagyok jobb, mint mások. A saját biztonságom vagy bizonytalanságom látom a pénz meglétében és nem létében. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy akinek sok pénze van, annak igazából nincsenek is problémái... pedig aztán, vannak olyan dolgok, amit pénzen nem lehet megvenni. Akkor mi az érték? A pénz kétségtelenül érték, de nem a végső válasz mindenre. Nem gyógyír az apátiára. Nem a lélek orvossága.

Meg aztán... a pénz rendkívül relatív dolog. Én hajlamos vagyok azt hinni, hogy nekem nincs pénzem, holott van, aki minden nap kimegy Indiában a patkánylyukakhoz, összeszedni azokat a rizsszemeket, amit a patkányok hordtak össze. És ezen él. Akkor miről is beszélünk?

Úgy gondolom, hogy túlmisztifikálom a pénzt, az Ördögöt látom benne, holott az Ördög én vagyok. Ha a pénzre tekintek – épp úgy mint másra – csak magamat láthatom visszatükröződni benne. Még mindig rossznak látom, mert magamat rossznak hiszem. Ez az igazi tükörvilág. Holott már nem vagyok rossz, ez csak egy emlék. Semmi akadálya, hogy a pénzre tekintve a bőséget, áldást és jólétet lássam, amit szintúgy képes megteremteni, mint az ellentéteket, konfliktust és elnyomást. A pénz tényleges jelentése, így tőlem függ: mit nagyítana fel bennem, ha megnyerném az Eurojackpotot? Vajon tiszta maradnék? Vajon hány régi barátom hagyna el? Vajon hány új barátom lenne a semmiből? Meg tudnék még bízni valakiben?

Hát ennyi benyomásom van a pénzről. Remélem, neked is segített elmélázni a témán, és valamilyen módon közelebb jutottál ahhoz, amihez én is: az életben értékes dolgok értékét mi magunk adjuk vagy vesszük el, a saját ítéleteinkkel. Ahol nincsenek ítéletek, ott kegyelem van. És a kegyelmes pénzkezelés a lényünk legjobb oldalát erősíti.