Harminckét éves lettem én,
Nem kell nekem sütemény;
apadj,
hasam!
Költök egyet hirtelen,
És lerovom tiszteletem
de szép,
e kép.
Harminckét évem elszelelt
De egytől egyig megfelelt -
mottóm
mondom:
"Jó nekem, ami vagyok,
Lehettem, mi akarok -
szabad
alak."
Az Istenem, tudom, szeret
A nagysága megihletett -
helyes
kegyes.
Meghálálni úgy tudom
Ha szüntelen kimutatom
e gyerek
szeret:
Adok, amit adhatok,
De nem bánom ha kaphatok -
ki lát
hibát?
Mit is súgjak neked én?
Szeress, szeretve legyél! -
kemény
remény.
Köszi nektek emberek
A színesen telt éveket!
Lazán,
Hazám!
Végül azt mondom sután
maradnék inkább csupán
szerény
legény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése