Egyszerre lenni óriás és parány,
Egyszerre felszínes és legmélyebb talány,
Serény Aranyhangya egy félszeg ember-bolyban,
Fent és lent táncol a folytonos mostban.
Ezüst holdkulcsaim nyitják a dobbanást,
Valós délibáb ez, mint éles ködpalást,
Logikus érzelem, feltört titkosírás,
Kreol szintézis, puha teherbírás.
Egyensúlyban fürdik a tudatos lélek,
A végtelen dallamát dúdolva élek,
Holtamból éledve szerteszét szemlélek,
Szíveink hídjából haladást remélek,
Félkomoly játékát a kollektív tudatnak,
Szemtelen kedvességét minden pillanatnak,
Fodrozódó tükör vagyok, óceán mi szilárd,
Egyszerre sejt, atom, és csillagmilliárd.
Public Secret
Being giant and as well as minuscule,
At the same time superficial and deepest riddle,
Hard-working golden ant in a shy human hill,
Up and down dances on the permanent will.
My silver moonkeys open the beat,
Real mirage it is, like sharp mantling mist,
Logical emotion, cracked mistery,
Creole synthesis, soft carrying capacity.
The aware soul bathes in balance,
Whistling melodies of infinite chance,
Rising from death I contemplate around skies,
Hoping for progress from bridges of hearts,
From half-serious game of collective consciousness,
From insolent niceness of each and every moments.
Foamy mirror I am, huge solid ocean:
Cell, nucleus, and a billion stars in motion.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése