Tanul a szívem legbelül
Szörfözni sors hullámain.
Kétarcú édenkertben ül,
Mosolyog forgandó álmain.
Erős pálmaként pillant
Élesedő tükrére a taván,
És az zord igazság villan
Fel nyílt beismerő szaván:
Mikor itt a nyáridény,
Azt hazudja magának bután
Hogy a határtalan fény
Táplálja mindig őt csupán.
De a tél hűs évszakában
Viszont látja már a tényt -
Hogy a sötét éjszakának
Terhe vonzza majd a fényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése