Szomorú vagyok a párizsi
események miatt. Szomorú, hogy emlékeztet rá, hogy sokan vannak
még a világon, akik nem fogják fel egyéniségük teremtő erejét
és felelősségét. Amikor terrorcselekményeket követnek el,
valahogy nekem úgy tűnik hogy ezek az emberek nem gondolnak a
következményekre. Vagy lehet, hogy éppen gondolnak és éppen
ezzel provokálnak. Ezzel bosszút álltak vajon? Kiken? Ártatlan
embereken és családjaikon?
Egyenlőséget vontak –
szenvedjen a nyugat. Ahogyan mi is egyenlőséget vonunk, lakoljanak
meg érte az arabok. Bizonyos emberek sérelmei és tettei nemzetek
sorsa felett hoznak ítéletet.
Nem gondolom magam
arabellenesnek, én alapvetően gyűlölet-ellenesnek tartom magam.
De úgy érzem, nagyon nehéz
most a világnak nem gyűlölni senkit.
Ferenc pápa harmadik
világháborúról beszél. Tényleg ennyire érett a kollektív
emberiség? Ennyire, hogy szüksége van egy harmadik világégésre?
Einstein mondta, hogy nem tudom mivel fogják vívni a harmadik
világháborút, de a negyediket botokkal és kövekkel. Tényleg itt
tartunk?
Ez mélységesen elszomorít.
Részvétem mindannak aki a
gyűlölet miatt veszítette el valamelyik ismerősét,
hozzátartozóját, ez is egy emlékeztető: felelősek vagyunk a
tetteinkért. Tovább megyek, az érzelmeinkért is felelősek
vagyunk – azok éppen annyira formálják a személyes/közös
valóságunkat. Tegyünk érte, hogy a kegyelem, az elfogadás és a
szeretet világát éljük – legyünk személyes példák erre.
A világ egy tükörképe
annak, ami az egyénben játszódik – minden külső folyamat a
bennem rejlő kis folyamat tükröződése – és így: minden
terror is bennem van. A mikrokozmosz tükröződése a makrokozmosz.
Amint fent, úgy lent – amint kint, úgy bent. Tehát végső soron
– ez a kaotikus világhelyzet is az én hibám. Sajnálom.
Igyekszem jobb lenni ennél.
