Szeretetidény (saját vers)

Ciklámenszín tintával kell

Írnom most a sorokat,

Karácsonyi hangulatban

Keresem a szavakat...

Szeretetet kell most nekünk

Csöpögtetni kifelé;

Adakozni kötelesség,

Meg kell adnunk hitelét.

Ki kell magunkból csikarni

Minél jobbat, remeket -

Ünnepünkön muszáj lesz hogy

Szülessen a szeretet.

Muszáj viszont azzal együtt

Üzenetem küldeni,

Hogy muszájból lehetetlen

Szívünk tüzét fűteni.

Szűnjön meg így decemberben

Mindenféle fegyelem -

Lelkünk sóvár angyalának

Adjon szárnyat kegyelem!

Szabadon szárnyaljon hát

Kapcsolatunk virága -

Nyerjen végül bocsánatot

Mindegyikünk hibája!

Zárjuk most az esztendőnket

Hálával és Reménnyel,

Számot vessünk vágyainkkal:

Hiúval és szerénnyel.

Arra, hogy mit legjobb kérni,

Létezik egy felelet:

Lelkünk kopott szemüvegét

Fényesítse szeretet!

Pontosítom kérésemet,

Úgy érzem, hogy muszáj most -

Megéltem pár karácsonyt már:

Éberet és mélyálmost.

Legyen inkább szép karácsony

Mindegyik nap az évben -

Szezonális szeretetből

Elég volt, köszi szépen!