2016. június 11., szombat

Egy ébredezős péntek délután

Nemrég értem haza az "Önvalóra Ébredés" Facebook-csoport első találkozójáról, amit Budapesten tartottunk. Még a történtek hatása vagyok, rögtön billentyűzetet ragadtam, mihelyt hazaértem.

Felemelő érzés olyan emberekkel tölteni egy délutánt/estét, akik maguk is spirituális keresők (vagy akár találók), akik között nem lógok ki a sorból sajátos érdeklődési területemmel.

Az advaita védántával néhány éve találkoztam, amikor a Vedika Global kaliforniai védanta közösség kilenc részes bemutatóját meghallgattam. Ekkor feltűnt, hogy a rendszer, amit tanítanak, kicsit más fogalmakkal leírva ugyan, de a kabbalában is ismertetett világnézet. Már akkor gondoltam rá, hogy milyen jó is volna, ha ismernék magyar védánta-közösséget. És lőn.

A szimpátiámat annak idején azzal fejeztem ki, hogy lefordítottam az akkor még hiányzó "Védánta"szócikket a magyar Wikipédiára (angolból), ez egyébként egész hosszú anyag, magába foglalja az advaita és dvaita iskolák leírását is. Az advaita azt jelenti, hogy nem duális. Nem duális, mivel nincs külön Teremtő és Teremtmény, nincs jó és rossz - tulajdonképpen minden egyféle forrásból fakad, azaz végső soron jó. (Már ha a jóságnak van értelme a rossz ellenpólus nélkül.) Végül is minden az, ami. (A kabbala ezt elintézi annyival, hogy "Nincs más Rajta kívül" és hogy "Az Isten jó, és jót cselekszik".)

Hamar elment ez a délután/este - de nagyon örülök az új találkozásoknak, a közös témának, és végső soron annak, hogy mindenki egy picit megnyílt, és adta magát hozzá, hogy jól sikerüljön a program. Remélem, hogy időszakosan azért fogunk még találkozni, tartjuk a kapcsolatot, és aktívak maradunk a facebook-csoportban is. Öröm volt Veletek, nem tudom elégszer megköszönni... Köszönöm hát ismét.

2016. június 9., csütörtök

A szombati teázásról

Múlt szombaton a régi Astus-féle zen találkozók emlékére, buddhista útkeresőkkel és egy buddhista mesterrel vettem részt egy teaszertartáson.

Meglepő módon, nagyon nem hangzott el tanítás, vagy példabeszéd, csak a tea mellett beszélgettünk - a téma azért buddhista volt - ilyen és olyan mester történetei, hogy ők milyen módszert választottak az ige hirdetésére, hol tanultak, hová utaztak, és hasonlók.

Aztán a teázás végeztével kicsit kötetlenebb témákat feszegettünk: a spiritualitást általában. Kicsit beszéltem a kabbaláról, kicsit hallottam a buddhizmusról, a gondolatok találkoztak, kicserélődtek és levontuk a következtetést: a különbségek kisebbek, mint gondoltuk.

Bár én azért a módszerben jelentős különbségeket látok: a kabbala a közös tanuláson és a csoporton, a könyveken és a Ravon keresztül igyekszik korrigálni a tanulót, míg a buddhizmus a meditációtól és elvonulásoktól várja, hogy teret enged a mindent magába foglaló kozmikus tudatnak, a megvilágosodott elmének. Míg a kabbalában a hangsúly a vágyakon van, a buddhizmus a tudat (elme) minőségéről szól inkább. Legalábbis, amennyire teljesen leegyszerűsítve ki lehet ezt mondani.

Valójában többről szól: mindkettő módszer egyfajta spirituális állapot elérésére. Kicsit olyan viszont, hogy míg a kabbalával elérem az 1-et, addig a buddhizmussal a 0-át, viszont a digitális valóságunkban minden leírható binárisan... és tulajdonképpen az 1 és 0 között lényegi különbség nincs is. A címke más. A tudat és az érzelem viszont igen hasonló.

Annyiféle spiritualitás létezik, ahány ember van a földön: és minden ember egy kis világ, amely vagy a pokolban él, vagy a mennyekben. Vagy akár nirvánában. Ez így is van rendjén. Jó volt új emberekkel találkozni, és élveztem a teát és az aszalt jákagyümölcsöt. No meg a jó társaságot, és a teázás utáni közös mozizást is.

Áldás az ilyen találkozó. Áldás írni is róla. Köszönöm.

Gondolatok a spiritualitásról

Régóta igyekszem nyitott szemmel járni, figyelni az emberekre és figyelni önmagamra. A legtöbb, amit tehetek, hogy nem zárkózom be egyetlen sémába, és követem azt mint valami dogmát, hanem a világomban teret adok mindennek, ami szándékozik megjelenni benne.

Szeretném, ha az emberek spirituálisan kiteljesednének, de nem azért, mert annyira meg akarnám őket változtatni, hanem azért mert tudom, hogy akkor jobban éreznék magukat a bőrükben.

De igazából az emberekkel minden rendben van: sokfélék, hibáznak (ahogyan én is) és levonják a tanulságot, majd továbblépnek. Fejlődnek. Meghaladják önmagukat. Aztán mindenkinek az üteme más, nem érdemes pálcát törni amiatt, hogy valaki apránként halad.

Mi is a spirituális kiteljesedés? Egyfajta adományozó szándék, amivel mindenki javára szeretnénk válni, egységtudat, egységérzés minden létező és érző lénnyel. Kívánságok, mellyel mások javát szeretnénk szolgálni, és olyan tettek, amivel tényleg segítünk. Mondjuk ez az egyik oldal – sokszor a segítő szándék lepattan a másik emberről mint egy kósza pingpong labda. De hát mit lehet mit tenni, mindenkit csak olyan mértékig lehet segíteni, amilyen mértékig hajlandó fogadni azt és tenni valamit a saját érdekében.

Mire a nagy küldetéstudat, a jóság missziója? Ha csak arra, hogy az egóm hízzon tőle, hogy bezzeg én milyen jó ember is vagyok – akkor pont visszafelé sül el a dolog. Persze, most is, ahogyan ezt a bejegyzést írom, próbálok okosakat mondani, próbálom meghaladni a semmitmondás szintjét. Talán egy időn túl a szavak is ellenem fordulnak, nem azt a hatást érik el, amit szeretnék velük.

Mondanám neked is, hogy változz, haladd meg magad, legyél spirituális... de valójában ez az én célom – másoknak lehet hogy egész más céljai vannak. Hát akkor azt tanácsolom, érd el a céljaid, majd értékeld, érdemes volt-e azokért küzdeni. És ne szaladjon el a tekinteted felületesen felette, tekints a dolog mélyére és fedezd fel, miért kívántad azt, amit kívántál.

Mert a kívánságoknak hatalma van, nem tudunk tőlük szabadulni. Csak az az ember szabad, aki meghaladja a saját vágyait. De van ilyen? Lehetséges meghaladni a vágyakat? Most nem arról beszélek, hogy valaki elfojtja őket és nem éli ki azokat. Hanem inkább arról, hogy a vágyakat annak tekintjük amik: vágyaknak, és hagyjuk őket békén, majd intuitív módon kiválasztjuk azokat, amelyek legjobban szolgálnak minket, és azokat beteljesítjük.

A legtöbben, azonban nem tudatosak a vágyaikban, vakon követik őket, és csapdahelyzetben vannak, mert nem tudnak önmaguknak nemet mondani. Kívánom neked is, hogy tegyél azért, hogy a vágyad ne ellenséged legyen, hanem segítő szolgád, hogy a szemléleted nyitott legyen és befogadó, és hogy lásd meg, hogy Te vagy az utolsó fűszál is ezen a világon.