Apára gondolok

Törött kezű Athéné néz által
Polcomról a hóemberem felett.
Apai hagyaték, görög emlék,
Hűs kőből tekintete merev.

Hol a bölcsesség, mely visszahozhat
Egy levélben kitagadó apát,
Hiába sírok utánad, apu...
Mi utánad maradt, kalap, kabát.

Hazudnék ha azt mondanám kéne
A sok vita és sok meg nem értés,
Én normális kapcsolatra vágyom
Nem kell a sok gonosz, epés sértés.

Kölcsönös lenne az elfogadás,
De ez sajnos nem reális ma már,
Engedlek, élj hát nélkülem tovább
Mindkettőnknek ez lesz jobb már talán.

Tükörtánc

Elválasztott valóság
Különálló élet,
Kudarc és adósság:
Kérjük az egységet!

Megtörjük a rossz átkot,
Imát is mormolok,
Meghívjuk a jó álmot,
Senkit sem korholok.

A mágia sikerül,
Mindent is megkapunk
Tükörtáncban kiderül
Te és én egy vagyunk.

Bizalmamba fogadlak

Süni tüskét növesztve

Kétségbevett oltás,

Ki mit gondol fontosabb

Mint a saját forrás.

Nyitni kéne szerintem,

A bizalom a fontos,

Ha pofont kapok viselem,

Lelkem nem lesz foltos.

Figyelj ide barátom,

Itt van tiszta szívem,

Becsüld meg és keressed

Kedvem is imígyen.

Szívem mélyén illatos

Rózsa nyílik éppen

Tüskéi nem szúrnak át,

Csak viselkedjél szépen.

Ölelnélek százszor is,

Ha engeded itt vagyok,

Így szeretnek picurkák

És hatalmas nagyok,