Légüres könyörgéssel valaha,
Éheztem rád a vaksötétben,
Felfaltalak volna én, mintha
Egy koldus szívén kövével
Kis karéj kenyérért epedve
Követelné a megtört szánalmat.
Próbáltalak tartani szeretve
A szívemben mint egy vállalat
Ki hasznot remélve nyújtja
Kezével amit aztán kamatozva
Szippant vissza, durva
Önzése vacsoráját falatozva.
De világtalanságom fényeddel
Cserélted csendes alakod
Arcára, kitől így végtelen
Teret nyert bennem valahol
A mellkasomban egy biztos érzet,
Hogy kapni magamért már nem akarok
Legyen napi kosztom egyedül Teérted.
Lelkemmel így már benned maradok
Gyanús árny helyett kristályos Prizma,
Tiszta fényedet javadra kérve
Őszinte jóságod tükrözve vissza
Bizalmam pólusával hűen Benned égve.
Köszönet tőlem ezért Neked,
Te Teremtés Hatalmas Ura!
Szavam őszintén Téged szeret,
Gondosságod felém már puha
Párnaként hajtja élénk álomra
Porszemnyi vágy-halmazom
Dobbanásait. Könnyedén másokra
Nézve, mint hős amazon
Látlak táncolni az idegen arcokon
Tudván ott égsz minden sejtben,
Sőt áthatsz megannyi atomot...
Társadként már boldogan vagyok Ember!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése