Abban a pillanatban
Mielőtt a kiáradások kiáradtak volna
És a teremtmények megteremtődtek volna,
Az egyszerű felső fény
Kitöltötte a teljes létezést.
Nem létezett üresség,
Sem üres légkör, lyuk, vagy üreg,
De a mindenség határtalan
Fénnyel volt betöltekezve.
Nem létezett fej, vagy végződés,
De minden egyszerű volt,
Finom fény,
Egyenletesen és egyenlően
Kiegyensúlyozva
És Végtelen Fénynek hívták.
És az Ő egyszerű akaratára,
Vágy született rá, hogy világ teremtődjön
És a kiáradások kiáradjanak,
Hogy az Ő valóságai, Ő nevei, Ő megjelölései
A fényben mutassák meg tökéletességüket,
Ami a világ keletkezésének eredője volt,
Majd Önmagát a Középrészre korlátozta,
Pontosan középre,
Lekorlátozta a Fényt.
És a fény azon középső pont széleire vonzódott ki.
És üres tér maradt, vákuum
A középső pont körül körözve,
És a megszorítás állandóvá vált,
Az üres pont körül,
Így hát az űr
Egyenletesen körözött körülötte.
Ott, a megszorítás után,
A vákuumból és az űrből formálódva
Pontosan a középső pont közepén,
Egy hely keletkezett,
Ahol a kiáradott és teremtett lakhatott.
Aztán a Végtelen Fényből egyetlen vonal indult ki,
Abba az űrbe aláereszkedve.
És azon a vonalon keresztül,
Ő teljesedett ki, teremtett, formált, és
Elkészítette az összes Világokat.
Mielőtt ez a négy világ létrejött
Egy végtelen volt, egy név,
Csodálatos, rejtett egységben,
És még a hozzá közeli szegletekben
Sem volt erő és megszerzés a végtelenben
Nem volt elme, ki felfoghatta volna Őt,
Mert neki nem volt helye, nem volt határa, és nem volt neve.
-Az ARI, 16. századi kabbalista írása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése