A mai első témám a
királykék szín. Erről rögtön egy drágakő jut eszembe, a
zafír. A zafír pedig pont ugyanarról a tőről képződik, mint a
héber szefira szó. A szfirák, vagy szefirák kabbalista
szimbólumok, melyek erősen intuitív módon értelmezhetőek,
viszont most röviden megkísérlem érthetővé tenni őket mindenki
számára. Ha nem érdekel az efféle misztikus szakzsargon, akkor nem
érdemes tovább olvasnod – ez most kicsit elvontabb cikk lesz,
mint ami egyébként tőlem megszokott.
Rengeteg dologgal alakítunk
ki életünkben kapcsolatot – a pénzzel, a párkapcsolatunkban,
családunkkal, idegenekkel, politikával, vallással, vagy akár
magával Istennel is (már ha hiszünk benne), a szfirák az ilyen
kapcsolatok szimbólumai, mindegyikük egyfajta viszonyulásformát
mutat.
Eredetileg az Istennel való
kapcsolat leírására szolgáltak, azonban ez a tizes minta az élet
minden területén visszaköszön. A kabbalista életfa egymás
közötti hierarchiájában ábrázolja a szfirákat, melyben az
önszeretet van az egyik végpontban (malhut), és az Isten
(felsőbbrendű én) felé érzett önzetlen, kegyelmes és adakozó
szeretet a másik végpont az életfa tetején (keter). A többi
nyolc pedig variációk a témára, melyben játékosan eljutunk az
egyik végpontból a másikba.
A kabbalista munka végül
is a malhut korrekciójáról szól, azaz az önszeretet
elmélyítéséről, és adakozóvá tételéről. Önmagunkkal
tisztázzuk a viszonyunkat, és eltakarítunk minden szégyenérzetet,
lelkiismeret-furdalást, játszmát és rosszindulatot. Végül
harmonikus kapcsolatban vagyunk önmagunkkal és minden mással is,
amit a cikk elején felsoroltam.
Természetesen ezt az
öntisztító folyamatot végig lehet vinni úgy, hogy a kabbala,
mint módszer szóba sem jön, csupán az élet tanít meg minket
mindenre. Ez egy fokkal nehezebb út, mert sokszor erős pofonokat
kapunk, amikor a pókhálós területekre tévedünk. Mindenesetre
mindenképpen megéri időt szánni arra, hogy lelkünket ilyen módon
ápoljuk. Én csak bátorítani tudok rá mindenkit, hogy szabaduljon
meg a rosszindulattól (ami sokszor nem nyilvánvalóan van jelen) –
végül is minden ebbe az irányba mutat.
Ti mit gondoltok erről?
Fontos ápolni a lelkünket? Milyen a helyes viszonyulás az
életünket érintő területekhez? Írjatok nekem arról, hogy mi
jutott eszetekbe a cikkemről!
Nekem eszembe jutott az út amin járok, s hogy vajon hol tartok, most melyik szfírában lehetek... hogy a lépcsők az a bizonyos 125, az a malhut és a keter között helyezkedik el? Meg még egy csomó minden, de mivel indulok munkába, most csak ennyit vések ide
VálaszTörlésHogy ki hol tart... :) Érdekes kérdés ez... senki nem fogja megmondani. Fedezd fel! (Ha tudod mi a cél, és ismered azokat a mérföldköveket, amit elhagysz útközben, akkor tudod csak meglátni.)
TörlésA 125 lépcsőfok a klasszikus kabbalában a határvonal után van, ami egy különleges magasztos állapot (ha személyesen találkozunk legközelebb, akkor mesélek neked róla ha szeretnéd). A kabbalista lépcsőfokok egyébként ugrálnak a szfirák között, és a vágyon mindenféle egyedi állapotban végeznek korrekciót.
De mivel nem csak kabbalista út létezik, lehet hogy ez nálad egészen egyedileg működik. Köszi, hogy hozzászóltál! :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés