Sokáig a rajz sokkal
meghatározóbb volt számomra, mint az írás. Le tudtam magam
kötni, és elvoltam egyedül a mesefigurákkal, amit firkáltam.
Volt, hogy mindenkit hegyes füllel rajzoltam le, akár egy tündért
– és rajzpályázatokra is dolgoztam néha. Valahogy azonban rá
kellett jönnöm, hogy a képek csak nagyon szűk tartományban
engedik kifejezni a belső érzéseimet – a szöveg számomra több
teret ad, többet megmutat mindabból, ami bennem rejlik.
Kérdezhetnénk: meg kell-e
mutatni mindazt, ami bennem rejlik? Egy ideje úgy vagyok ezzel, hogy
a megosztást hasznosnak tartom. Bár úgy tűnik, hogy az
olvasóközönségnek írok, valójában az írásnak terápiás
szerepet tulajdonítok, és sokkal inkább segít engem, hogy kiírom
magamból a dolgokat, mintsem hogy azzal bármit is el akarnék érni
az olvasóban. Persze jó, ha hatok – ha a gondolatok új
gondolatokat szülnek, a szemléletünk szélesedik, ahogyan egyre
több dolgot mélyebben ismerünk meg – de valójában ez mind
másodlagos.
A rendszeres írás feltárja
azokat a bugyrokat bennünk, amelyekről adott esetben szót sem
ejtenénk, és valódi tükröt tarthatunk arcunk elé vele. (Nem
mintha az egész világ nem egy hatalmas tükrözése volna a bennünk
zajló folyamatoknak.) Éppen ezért csak ajánlani tudom, hogy (ha
nem is feltétlenül publikusan) de írjuk ki magunkból mindazt, ami
kikívánkozik.
Ti vezettek naplót?
Leírjátok a gondolataitokat? Kreatív embernek tartjátok
magatokat? Mitől kreatív valaki? Írjatok kommenteket,
legyetek oly szívesek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése