Gondolatok a szabadságról

Elérkezett március idusa, nem kell bemutatnom az ünnepet, ami miatt ma munkaszüneti nap van. A szabadság eszméje évszázadokkal ezelőtt is képes volt mozgósítani az embereket. Ma vajon szabadok vagyunk? Kétségtelenül szabadabbak, de még van hová fejlődnünk...

Mi is a szabadság? Lehetőség, hogy próbálkozzunk. Lehetőség, hogy megvalósítsuk önmagunkat. Lehetőség, hogy vállaljuk önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. A szabadság: kegyelem.

Hogyan lehetne valaki szabad egyfelől úgy, hogy közben az ítéleteket osztja? Ő ilyen, ő meg olyan. Vannak jó példák éppúgy, mint rossz példák arra, hogy valaki milyen életet választ. Aki ítélkezik, azonban mindig pontosan ugyanezt a magatartást követeli ki saját maga felé is. Tehát nem lehet szabad.

Szabadság az is, ha már nem foglalkoztat minket mások véleménye. Csak egyszerűen azok vagyunk, akik kellően hitelesek hozzá, hogy ne függjenek mások gondolataitól. A materialista hozzáállás csapdája pont ez: vajon mások mit fognak gondolni? Hányszor hallottam én is otthon, hogy mennyire fontos, ki mit gondol. És akkor elkezdünk titkolózni a problémáinkról, és dicsekszünk az eredményeinkkel... majd várjuk a vállveregetést, hogy igen, na ez valami. Ez már tényleg siker.

Siker az, ha merünk beszélni a problémáinkról, és vállaljuk őket. A szabadság pont abban jön el, hogy nincs rejtegetnivalónk. Tehát a probléma nem gyenge pont, nem görcs többé, hanem megoldandó kihívás.

Persze különbözőek vagyunk – vannak közöttünk olyanok, akik büszkék a nemzetiségükre, vannak olyanok, akik ennek nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget. Én szeretem azt, aki vagyok: magyarságommal együtt. Különleges nyelvet beszélek és egy különleges nép fia vagyok, bármennyire is megosztott a magyar társadalom, különlegességünket nem lehet elvitatni.

A szabadság az egység kegyelme is: amikor megpillantjuk a küzdő embert a másikban, és nem ítéljük el csupán azért, mert ő máshogyan gondolkodik, más értékeket vall, és alapvetően más mint amilyen mi vagyunk. Nincs két egyforma ember – mindannyian egyedi élettel rendelkezünk, egyedi körülményekkel, és egyedi feladattal. A béke ott jön el, amikor az lesz az érték, hogy a különbözőségünk ellenére nyitunk – tiszteletben tartjuk a másikat és elfogadjuk olyannak amilyen.

A politika pedig tükör. Tükre annak, hogy a társadalmunk milyen – milyen az egyes emberek felfogása, hozzáállása, véleménye. Mennyire megvilágosodott és szabad a kisember. Pont annyira keres magának olyan vezetőket, amennyire a belső igénye megköveteli. Az ember alapvetően okos lény, saját okosságát akarja igazolni azzal, hogy kívül is azokat az embereket támogatja, amilyen ő maga is.

Figyeljünk befelé, keressük meg, ki is vagyunk valójában. Ki van az én mögött – nyugalmasan, türelmesen, gondoskodóan. Azt fogjuk látni, hogy aki legbelül vagyunk – szabad mindentől. Szabad még attól is, hogy szavak keretei közé zárjuk, leírjuk valamilyennek vagy tulajdonságokat aggasszunk rá. Legbelül mind nagyon hasonlóak vagyunk. Hasonlóak annyira, hogy ebben hidakra találjunk egymás között, és átérezzük a mottót, amit az Európai Unió választott magának: „egység a sokféleségben.”