Különleges, akár az orchidea

Mai második témám az orchidea. Szép és különleges növény. Az illatáról nem vagyok meggyőződve, hogy olyan átható és erős volna, mert amilyen orchideát szagoltam eddig... hát azoknak semmi illata nem volt. (Sajnos nincs jó orrom, hamar telítődik mindenféle illattal és szaggal, aztán pedig teljesen érzéketlen.)

Valamilyen módon az orchidea pont olyan, mint amilyen üzenetet közvetíteni akarok – legyen szép, és legyen különleges. Legyen olyan, ami nem terem minden magyar erdőben, hanem könnyen megkülönböztethető minden olyasmitől, ami hazánkban szokványos. Erről az jut eszembe, hogy pont abban szeretnék különleges és szokatlan lenni, hogy nem nyaldosom a sebeimet, és igyekszem pozitív üzenetet közvetíteni. (Igaz, hogy a bejegyzés az apukámmal való kapcsolatról talán nem volt éppen pozitív, de annak is megvan a maga tanulsága és értéke).

Lekorlátozom magam például olyan divattémákról, mint a politika. (Bár való igaz, hogy nem hagytam szó nélkül a menekültkérdést, és a szabadságról alkotott nézeteim is végül politikai kérdésekre lyukadtak ki.) A jövőben mégis minimalizálni akarom, hogy belefolyjak ilyesmibe.

Valójában nem akarok megosztó személy lenni (sem a saját politikai nézeteim boncolgatásával, sem pedig a másokról alkotott véleményemmel). Bizonyos vagyok benne, hogy minden politikai elképzelés mélyén valós értékek nyugszanak – szóval nem török pálcát senki felett – mindenki úgy gondolkozik, ahogyan akar, és ez a sokszínűség inkább kívánatos, mint elítélendő. (Meg aztán, a nézetek változhatnak is, ahogyan új dolgokat ismerünk meg.) Inkább arra bátorítanék mindenkit, hogy ne vonuljon a tömeggel csak azért, mert másoknak ez jó, hanem legyenek önállóak, legyen véleményük a dolgokról, és indokoljanak meg minden kérdést magukban, hogy töretlenül ki tudjanak állni azok mellett a dolgok mellett, amiben hisznek.

Valójában mindenki olyan kicsit, mint egy orchidea. A maga módján szép, és a maga módján különleges. Sokakban ez nyilvánvalóbb, sokakban inkább ráutaló, de valójában hiszek benne, hogy mindenki hordoz valamilyen értéket magában – és képes rá, hogy kibontakoztassa ezeket, ha elég elszánt és elég kitartó. Ti mennyire érzitek magatokat különlegesnek? Miben vagytok különlegesek? Szépnek érzitek magatokat? Írjatok nekem erről a kommentekben!