Nagy álmaim vannak.
Szeretnék a Hawkins-féle tudattérképen a legmagasabb szinten lenni: avatárrá, történelmi jelentőségű szentté, megváltóvá válni. Szeretnék a spiráldinamikai modellben is egyre feljebb és feljebb törni. Azaz szeretnék spirituálisan kiteljesedni. Ez utóbbi modell a végtelenig nyitott, mindig lehet előrébb és előrébb lépni. A spirituális égbe vezető létrát én rajzolom. Persze, aláírom: a spirituális ego is csak egyfajta ego. De ha lehet választani, milyen egot szeretnék magamnak, akkor emellett döntenék.
Nagyszerű - gondolhatná az egyszeri ember - milyen jó annak, aki spirituálisan előre lép. Sajnos azonban azt tapasztalom, hogy minél előrébb van valaki ezeken a modelleken, annál inkább a meg nem értett kategóriába esik. Pedig ő mindenkit ért.
Persze, szeretnék magamnak egy hétköznapi munkát, hétköznapi anyagi biztonságot, földi célokat is. Lakást például. Mégis csak másodsorban következnek a földi célok. És nyilván könnyebben mérhetőek is ezek a földi célok. A pénz számokban kifejezhető. A korall szint/megvilágosodott mester szintje nem számszerűsíthető, és ennélfogva sokkal megfoghatatlanabb.
Legalább vannak céljaim, van hétköznapi értelemben vett motivációm. El akarok valamit érni az életemben. Mennyivel könnyebb volna hátra dőlni és azt mondani: amit elértem, elértem. Ez jó, nem vágyom többre. De a tökéletes elégedettség meggátolja a fejlődést. Nem: nem elég jó, ami most van. Lehetne még jobb. És lesz is még jobb.
"Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!" - érdekes ez békés küzdelem. A törekvés a szebbre, jobbra. Szerintem az emberi lét elképzelhetetlen enélkül. Legalábbis az én létem bizonyosan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése