Mai második témám az
orchidea. Szép és különleges növény. Az illatáról nem vagyok
meggyőződve, hogy olyan átható és erős volna, mert amilyen
orchideát szagoltam eddig... hát azoknak semmi illata nem volt.
(Sajnos nincs jó orrom, hamar telítődik mindenféle illattal és
szaggal, aztán pedig teljesen érzéketlen.)
Valamilyen módon az
orchidea pont olyan, mint amilyen üzenetet közvetíteni akarok –
legyen szép, és legyen különleges. Legyen olyan, ami nem terem
minden magyar erdőben, hanem könnyen megkülönböztethető minden
olyasmitől, ami hazánkban szokványos. Erről az jut eszembe, hogy
pont abban szeretnék különleges és szokatlan lenni, hogy nem
nyaldosom a sebeimet, és igyekszem pozitív üzenetet közvetíteni.
(Igaz, hogy a bejegyzés az apukámmal való kapcsolatról talán nem
volt éppen pozitív, de annak is megvan a maga tanulsága és
értéke).
Lekorlátozom magam
például olyan divattémákról, mint a politika. (Bár való igaz,
hogy nem hagytam szó nélkül a menekültkérdést, és a
szabadságról alkotott nézeteim is végül politikai kérdésekre
lyukadtak ki.) A jövőben mégis minimalizálni akarom, hogy
belefolyjak ilyesmibe.
Valójában nem akarok
megosztó személy lenni (sem a saját politikai nézeteim
boncolgatásával, sem pedig a másokról alkotott véleményemmel).
Bizonyos vagyok benne, hogy minden politikai elképzelés mélyén
valós értékek nyugszanak – szóval nem török pálcát senki
felett – mindenki úgy gondolkozik, ahogyan akar, és ez a
sokszínűség inkább kívánatos, mint elítélendő. (Meg aztán,
a nézetek változhatnak is, ahogyan új dolgokat ismerünk meg.)
Inkább arra bátorítanék mindenkit, hogy ne vonuljon a tömeggel
csak azért, mert másoknak ez jó, hanem legyenek önállóak,
legyen véleményük a dolgokról, és indokoljanak meg minden
kérdést magukban, hogy töretlenül ki tudjanak állni azok mellett
a dolgok mellett, amiben hisznek.
Valójában mindenki olyan
kicsit, mint egy orchidea. A maga módján szép, és a maga módján
különleges. Sokakban ez nyilvánvalóbb, sokakban inkább ráutaló,
de valójában hiszek benne, hogy mindenki hordoz valamilyen értéket
magában – és képes rá, hogy kibontakoztassa ezeket, ha elég
elszánt és elég kitartó. Ti mennyire érzitek magatokat
különlegesnek? Miben vagytok különlegesek? Szépnek érzitek
magatokat? Írjatok nekem erről a kommentekben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése