Gondolatok a spiritualitásról

Régóta igyekszem nyitott szemmel járni, figyelni az emberekre és figyelni önmagamra. A legtöbb, amit tehetek, hogy nem zárkózom be egyetlen sémába, és követem azt mint valami dogmát, hanem a világomban teret adok mindennek, ami szándékozik megjelenni benne.

Szeretném, ha az emberek spirituálisan kiteljesednének, de nem azért, mert annyira meg akarnám őket változtatni, hanem azért mert tudom, hogy akkor jobban éreznék magukat a bőrükben.

De igazából az emberekkel minden rendben van: sokfélék, hibáznak (ahogyan én is) és levonják a tanulságot, majd továbblépnek. Fejlődnek. Meghaladják önmagukat. Aztán mindenkinek az üteme más, nem érdemes pálcát törni amiatt, hogy valaki apránként halad.

Mi is a spirituális kiteljesedés? Egyfajta adományozó szándék, amivel mindenki javára szeretnénk válni, egységtudat, egységérzés minden létező és érző lénnyel. Kívánságok, mellyel mások javát szeretnénk szolgálni, és olyan tettek, amivel tényleg segítünk. Mondjuk ez az egyik oldal – sokszor a segítő szándék lepattan a másik emberről mint egy kósza pingpong labda. De hát mit lehet mit tenni, mindenkit csak olyan mértékig lehet segíteni, amilyen mértékig hajlandó fogadni azt és tenni valamit a saját érdekében.

Mire a nagy küldetéstudat, a jóság missziója? Ha csak arra, hogy az egóm hízzon tőle, hogy bezzeg én milyen jó ember is vagyok – akkor pont visszafelé sül el a dolog. Persze, most is, ahogyan ezt a bejegyzést írom, próbálok okosakat mondani, próbálom meghaladni a semmitmondás szintjét. Talán egy időn túl a szavak is ellenem fordulnak, nem azt a hatást érik el, amit szeretnék velük.

Mondanám neked is, hogy változz, haladd meg magad, legyél spirituális... de valójában ez az én célom – másoknak lehet hogy egész más céljai vannak. Hát akkor azt tanácsolom, érd el a céljaid, majd értékeld, érdemes volt-e azokért küzdeni. És ne szaladjon el a tekinteted felületesen felette, tekints a dolog mélyére és fedezd fel, miért kívántad azt, amit kívántál.

Mert a kívánságoknak hatalma van, nem tudunk tőlük szabadulni. Csak az az ember szabad, aki meghaladja a saját vágyait. De van ilyen? Lehetséges meghaladni a vágyakat? Most nem arról beszélek, hogy valaki elfojtja őket és nem éli ki azokat. Hanem inkább arról, hogy a vágyakat annak tekintjük amik: vágyaknak, és hagyjuk őket békén, majd intuitív módon kiválasztjuk azokat, amelyek legjobban szolgálnak minket, és azokat beteljesítjük.

A legtöbben, azonban nem tudatosak a vágyaikban, vakon követik őket, és csapdahelyzetben vannak, mert nem tudnak önmaguknak nemet mondani. Kívánom neked is, hogy tegyél azért, hogy a vágyad ne ellenséged legyen, hanem segítő szolgád, hogy a szemléleted nyitott legyen és befogadó, és hogy lásd meg, hogy Te vagy az utolsó fűszál is ezen a világon.