Meglepő módon, nagyon nem hangzott el tanítás, vagy példabeszéd, csak a tea mellett beszélgettünk - a téma azért buddhista volt - ilyen és olyan mester történetei, hogy ők milyen módszert választottak az ige hirdetésére, hol tanultak, hová utaztak, és hasonlók.
Aztán a teázás végeztével kicsit kötetlenebb témákat feszegettünk: a spiritualitást általában. Kicsit beszéltem a kabbaláról, kicsit hallottam a buddhizmusról, a gondolatok találkoztak, kicserélődtek és levontuk a következtetést: a különbségek kisebbek, mint gondoltuk.
Bár én azért a módszerben jelentős különbségeket látok: a kabbala a közös tanuláson és a csoporton, a könyveken és a Ravon keresztül igyekszik korrigálni a tanulót, míg a buddhizmus a meditációtól és elvonulásoktól várja, hogy teret enged a mindent magába foglaló kozmikus tudatnak, a megvilágosodott elmének. Míg a kabbalában a hangsúly a vágyakon van, a buddhizmus a tudat (elme) minőségéről szól inkább. Legalábbis, amennyire teljesen leegyszerűsítve ki lehet ezt mondani.
Valójában többről szól: mindkettő módszer egyfajta spirituális állapot elérésére. Kicsit olyan viszont, hogy míg a kabbalával elérem az 1-et, addig a buddhizmussal a 0-át, viszont a digitális valóságunkban minden leírható binárisan... és tulajdonképpen az 1 és 0 között lényegi különbség nincs is. A címke más. A tudat és az érzelem viszont igen hasonló.
Annyiféle spiritualitás létezik, ahány ember van a földön: és minden ember egy kis világ, amely vagy a pokolban él, vagy a mennyekben. Vagy akár nirvánában. Ez így is van rendjén. Jó volt új emberekkel találkozni, és élveztem a teát és az aszalt jákagyümölcsöt. No meg a jó társaságot, és a teázás utáni közös mozizást is.
Áldás az ilyen találkozó. Áldás írni is róla. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése