2017. június 13., kedd

Önzetlen egyén, önzetlen társadalom

A mai közgazdaságtani paradigma az önzésre épül. Az emberi kapcsolatok általánosságban önzőek, és ennek tükörképe a gazdaságunk is. Újabban megjelentek reformközgazdaságtani irányzatok, mint például helyi pénzek, vagy akár a feltétel nélküli alapjövedelem (-juttatás) rendszerei, vagy akár a megosztás-alapú cégek, rendszerek...


Úgy gondolom viszont, hogy egészen addig nem fognak széles körben teret nyerni az ilyen reformtörekvések, ameddig az egyszerű, hétköznapi ember nem képes a mindennapi életében felülemelkedni a saját önzőségén. A változáshoz ezen túl nyitottabb szemlélet, elfogadóbb hozzáállás is szükséges.

A pozitív globális változásokat segíti, ha az ember a saját életében rendet tesz: kipucolja a félelmeket és szorongásokat, és megtanul bízni önmagában és az univerzumban. Érdekes módon az önmagunkba vetett bizalom és az univerzum jóságába vetett hit nem két külön dolog.

Minden változás kicsiben kezdődik: merjünk változtatni, merjünk rendet tenni a saját életünkben, és merjünk felülemelkedni a tegnap gondjain. Merjünk hitelesek lenni, és egyesíteni sokféle szerepünket és felvett viselkedésünket egy integrált, egészséges személyiségben.

Mert végül is, minden rendben van. Bár sok nehézséggel és problémával találkozhatunk a nagyvilágban, végül is minden negatív erő vagy történés a fejlődésünket szolgálja, értünk van jelen a világban. A világ mások hibáztatása nyomán még sohasem vált jobb hellyé, nincs háttérhatalom, ami öszkesküdött volna ellenünk, ha az életünk nehéz, az azért van, mert önmagunk teremtünk akadályokat a saját boldogságunk útjába.

Persze, lehet mondani, hogy esendőek vagyunk, és hogy végső soron nagyon emberi dolog, ha problémáink vannak. A problémáink mind kihívások, amelyeket mind-mind arra használhatunk fel, hogy kiteljesedettebb, boldogabb életet éljünk. Tegyük meg hát a magunk érdekében, hogy felvállaljuk életünk irányítását, és ismerjük fel, hogy a pozitív változás kulcsa bennünk van: az ember végső soron nem a történések miatt, hanem az általa tanúsított hozzáállás folytán tud boldog lenni.

Egy önzetlenebb emberről álmodom, ami magával vonja az önzetlen társadalom, az önzetlen gazdaság képét is. A saját életünk boldogsága mindenki javára válik. A boldogabb közösségi jövő az egyén felelőssége: kint az tükröződik, ami belül van. Tegyünk hát érte, hogy legyünk jobb emberek: a változás legyünk, amit a világban látni szeretnénk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése