Miért akarjunk jót másoknak?

Számomra ez elég nyilvánvaló kérdés, de lehetséges, hogy mások számára nem egyértelmű a válasz, így gondolom, érdemes kifejtenem a véleményemet ezzel kapcsolatban.

Először is, szerintem az emberek zöme úgy érzi, hogy ő jót akar másoknak. Még az is, aki nem. Ugyanis elviselhetetlen érzés rosszat akarni másoknak, és ha mégis így van és rosszindulatúak vagyunk, az ezzel járó fájdalmat muszáj ellepleznünk a jó hazugságával, hogy legalábbis egy kicsit megnyugodjon a lelkünk.

Úgy gondolom, hogy az önelfogadáshoz szükséges, hogy másoknak őszintén jót kívánjunk, hiszen csak így tudunk nyugodtak lenni a saját magunk értékei felől, így erősödik meg bennünk az, hogy bízhatunk magunkban, mert bizalomra érdemes emberek tudunk lenni mind mások, mind önmagunk felé.

Aztán ott van az igazság kérdése. A hamisságok kerülése. Az egyenesség, ami szorosan összefügg azzal, hogy mennyire tudunk hiteles emberek maradni a hétköznapokban. Hiszen, a saját igazságunk felvállalásával és a játszmák kerülésével leegyszerűsödik az életünk, több energiánk marad arra, hogy pozitívak tudjunk maradni, és adni energiánkból azoknak, akiknek szüksége van rá.

Szerintem az igazság nyomán elindulva tudjuk igazán megtapasztalni miért jó másoknak jót akarni. Bár talán logikus is, ahogyan a régi magyar mondások mondják: "ki mint vet, úgy arat." "ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát""jó tett helyébe jót várj"... ezek a mára már közhelyesként is ható régi magyar mondások mind arra utalnak, hogy az univerzumunkban létezik egy elemi igazságos bánásmód, melynek alapján a másoknak jót akaró emberekkel egyszerűen jobb dolgok történnek. Szerencsésebb, boldogabb életük lesz, mint azoknak akik a düh és a harag árnyékában sértve vesznek tudomást arról, hogy nehézségeket és nehéz embereket vonzanak be az életükbe.

A jószándék pozitív érzelmeket von magával: hálát, együttérzést, örömöt, humort, szeretetet, szerelmet. A pozitív érzelmek eredője pedig a folyamatos boldogságérzés, mivel békében vagyunk saját életünkkel, és feltételezzük, hogy a szándékunk következménye hat és visszahat.

Figyelj oda, ha rendszeresen vagy elégedetlen, sértett, haragos, dühös vagy, kifogásokat találsz mindenkiben, és nehezen viseled más emberek társaságát. Ezek az érzelmek mind azt jelzik, hogy nem fordítottál elég energiát arra, hogy másokat olyannak fogadj el amilyenek, és arra, hogy azoknak is jót kívánj, akik számodra valamilyen nehézséget okoztak vagy okoznak.

Pedig végső soron nem elég azoknak jót kívánni, akik valamilyen módon előnyt okoztak nekünk. Az olyanokat kedvelni és elfogadni könnyű. Jót akarni viszont azoknak, akik keresztbe tettek nekünk, annál több erőfeszítést igényel, de annál több pozitív hatással is lehetnek mindennapi életünkre, hiszen egy idő után az érzelmi egyensúlyunk megmarad. Nem lesz módjában kibillenteni semmilyen negatív erőnek vagy energiának. A sors sötét oldala elveszíti a hatáskörét. És szerintem végső soron mindenki arra vágyik, hogy jobbra forduljon a sorsa. Kívánom, hogy minél többen járjanak sikerrel ezen az úton.