Törött kezű Athéné néz által
Polcomról a hóemberem felett.
Apai hagyaték, görög emlék,
Hűs kőből tekintete merev.
Hol a bölcsesség, mely visszahozhat
Egy levélben kitagadó apát,
Hiába sírok utánad, apu...
Mi utánad maradt, kalap, kabát.
Hazudnék ha azt mondanám kéne
A sok vita és sok meg nem értés,
Én normális kapcsolatra vágyom
Nem kell a sok gonosz, epés sértés.
Kölcsönös lenne az elfogadás,
De ez sajnos nem reális ma már,
Engedlek, élj hát nélkülem tovább
Mindkettőnknek ez lesz jobb már talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése