Régi jól bevált
ellenlábasomról szeretnék írni: a pénzről. Amiből ha sok van,
se elég, ha kevés van, az sem elég, de egyébként mindig elég.
Eléggé vegyes érzéseim vannak a pénzzel kapcsolatban. Szeretem,
ha van, ugyanakkor hajlamos vagyok mumusként kezelni. Ennek járok
most a végére: miért is tartózkodom a pénztől, és mi a
fennakadásom eredője.
Ijesztő, hogy a pénz
mindenkit motivál valamilyen szinten. Rendkívül ijesztő, hogy
megosztja a társadalmat egy kis gazdag rétegre, és egy annál
vastagabb szegény rétegre. Valahogy a saját bőrünkön kell
megtanulnunk, hogy hogyan bánjunk a pénzzel egészségesen, hogyan
ne költsük el haszontalan dolgokra és hogyan költsük el
hasznosra.
A pénz felelősség:
vásárlásommal szavazok a megvásárolt dolog létjogosultsága
mellett, emiatt a pénz hatalom. Irányítja az élet dolgait és
sorsunkat. És bár szeretném azt hinni, hogy pénz nélkül is
lehet élni egy fenntartható erőforrás-alapú gazdaságban, most
még sajnos a materializmus korszakát éljük.
Az a benyomásom, hogy
sokakat megront a pénz, de nagyon valószínű, hogy a sok pénz
valójában olyan, mint egy nagyító lencse. Azt dagasztja fel, ami
alapjában ott van. Ha rossz hajlamú az ember, akkor azt, ha pozitív
ember és a dolgok jobbításába fektet, akkor nagyon is pozitív
dolog a pénz.
Azért tanultam
közgazdásznak, hogy a pénz ne legyen olyan távoli, elérhetetlen
és idegen. Ez talán sikerült is. Ernával beszélgettünk erről
nemrég, hogy nem a pénzre kell vágyni, hanem a megteremtendő
dolgokra, így a pénz eszköz marad, nem cél. Bár akár lehetne
cél is. Úgy érzem, teret adok az életemben a pénznek.
A pénznek nincsen szaga –
szokták mondani. Ez az én értelmezésemben egy dolgot jelent:
valójában a pénz nem rossz, nem is jó, hanem a lehető
legsemlegesebb dolog, amit valaha ember alkotott. A pénz maga a
zéró. Légből kapott semmi: egy papírfecni, aminek értéket
szavaztunk.
Szerintem az zavar leginkább
a pénzben, hogy rendkívül igazságtalannak tartom, hogy meg kell
érte dolgozni. :) Ugyanakkor tudom, hogy az értékét pont ez adja.
És sajnos nem a bele fektetett munkával arányos a hozadék, hanem
emberenként változó, hogy ki mikor mennyi munkáért mennyit kap.
Ha nincs elég, irigységre
ad okot. Ha van, de nem elég a többre, szintén. Valahogy azt
érzem, hogy a pénz megosztja az embereket. Végtelenül irigyek
tudnak lenni arra, akinek sok van, és sokszor ez nem ahhoz vezet,
hogy "nekem is legyen több", hanem ahhoz, hogy "neki
se legyen annyi". Dögöljön meg a szomszéd tehene is, szépen
fogalmazva.
Persze ezek az én berögzött
mintáim, téveszméim, és félreértéseim a pénzzel kapcsolatban.
Valójában egy nagy kaotikus massza ez, tele vegyes érzésekkel. De
tudom, ha rendet teszek, és a pénzt annak kezelem, ami – nem
többnek, nem kevesebbnek, akkor képes leszek megidézni az
életembe. Hogy ne csak folyamatos probléma legyen, legyen eszköz,
legyen irányítás a saját életem felett. Nem elvéve azt, ami
másoknak jár, hanem megteremtve azt, ami nekem.
És én se vagyok jobb, mint
mások. A saját biztonságom vagy bizonytalanságom látom a pénz
meglétében és nem létében. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy
akinek sok pénze van, annak igazából nincsenek is problémái...
pedig aztán, vannak olyan dolgok, amit pénzen nem lehet megvenni.
Akkor mi az érték? A pénz kétségtelenül érték, de nem a végső
válasz mindenre. Nem gyógyír az apátiára. Nem a lélek
orvossága.
Meg aztán... a pénz
rendkívül relatív dolog. Én hajlamos vagyok azt hinni, hogy nekem
nincs pénzem, holott van, aki minden nap kimegy Indiában a
patkánylyukakhoz, összeszedni azokat a rizsszemeket, amit a
patkányok hordtak össze. És ezen él. Akkor miről is beszélünk?
Úgy gondolom, hogy
túlmisztifikálom a pénzt, az Ördögöt látom benne, holott az
Ördög én vagyok. Ha a pénzre tekintek – épp úgy mint másra –
csak magamat láthatom visszatükröződni benne. Még mindig
rossznak látom, mert magamat rossznak hiszem. Ez az igazi
tükörvilág. Holott már nem vagyok rossz, ez csak egy emlék.
Semmi akadálya, hogy a pénzre tekintve a bőséget, áldást és
jólétet lássam, amit szintúgy képes megteremteni, mint az
ellentéteket, konfliktust és elnyomást. A pénz tényleges
jelentése, így tőlem függ: mit nagyítana fel bennem, ha
megnyerném az Eurojackpotot? Vajon tiszta maradnék? Vajon hány
régi barátom hagyna el? Vajon hány új barátom lenne a semmiből?
Meg tudnék még bízni valakiben?
Hát ennyi benyomásom van a
pénzről. Remélem, neked is segített elmélázni a témán, és
valamilyen módon közelebb jutottál ahhoz, amihez én is: az
életben értékes dolgok értékét mi magunk adjuk vagy vesszük
el, a saját ítéleteinkkel. Ahol nincsenek ítéletek, ott kegyelem
van. És a kegyelmes pénzkezelés a lényünk legjobb oldalát
erősíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése